A balinvadász! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

A balin számos népies neve közül a „vízenjáró” tűnik nekem a legtalálóbbnak. Nem mintha nem lenne hozzáillő név például a táncos őn,  a kapókeszeg vagy a nyílkeszeg, de a vízenjáró veri mindegyiket.

Hasonló véleményen volt velem Ewaryst Sielecki lengyel pergető horgász, akivel legutóbb a Fehován találkoztam.

Ismeretségünk korábbi, mert tavaly ősszel volt alkalmam megcsodálni, hogyan perget csukára különleges műcsalijaival, meg avval technikával, amit cserkelésnek hívnak. Már akkor is beszélgettünk a balinozásról és annak sokszínű technikájáról. Ewaryst meglepően tájékozott volt nemcsak a nálunk népszerű balinólmos műlegyes szereléket ismerte, hanem azt a sárkányeregetős módszert is, amely annak idején nagy szenzáció volt. Később aztán kiderült, hogy ő is, hasonlóan sok más lengyel pergető horgászhoz, korábban otthon fúrt, faragott, barkácsolt különféle wobblereket, amelyek részben hasonlítottak az akkor ismert nagy márkák műcsalijaihoz, de volt olyan is, amelyik csak saját tapasztalatra épült.

 Nem először hallom lengyel sporthorgász barátaimtól, hogy 15 évvel ezelőtt még olyan drágák voltak náluk a márkás műcsalik, hogy alig lehetett megfizetni. Ez volt az oka, hogy oly sokan maguk készítették műcsalijaikat. Azóta már tudjuk, hogy felzárkózott a világ élvonalához a lengyel műcsaligyártás, egy korábbi találkozás alkalmával csak ámultunk, hogy a verseny előtt mit műveltek a lengyel teszthorgászok. A csukázás mellett szóba jött más ragadozóhal horgászata, köztük a baliné, és Ewaryst említett egy új műcsalit, amely szerinte megelőzi a korát, bármilyen vízen bevethető, még szélsőséges időjárási körülmények között is.

Ez utóbbit kétkedve fogadtam, mert szeles hullámos vízen én még balint nem fogtam, de hát ahogy a puding próbája is az evés, igaz ez a műcsalikra is. A balinról sok mindent tudunk, egy dolgot azonban nem, nevezetesen, hogy a fészkes fenébe csinálja, hogy mindig néhány méterrel odébb van, mint ahová a műcsali eldobható.

Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az új műcsali tervezésénél kiemelt figyelmet fordítottak annak súlyára. Ami felvet mindjárt néhány kérdést, ha elég súlyos, vajon hogyan tudom tartósan vízfelszín közelben tartani, és mennyire őrzi meg a kishalat utánzó mozgását.

Kaptam néhányat én is tesztelésre, vannak is tapasztalataim-erről majd később-, de az sem érdektelen, amit Ewaryst mesélt:

-Folyóvízen egy törés mellett álltam, ahol rabolt a balin, de én már csak a rablás utáni örvényre lettem figyelmes. A hullám mutatta az irányt, hogy merre úszik, ezért elébe dobtam, és úgy vezettem a csalit, hogy mellette ússzon el. A balin gondolkodás nélkül megtámadta. Ez egy 14 grammos, a hátán sötétszürke majd a has felé ezüstösen világosodó műcsali, amelynek a nyelve függőlegesen áll, cikk-cakkban úszik, de közben billeg jobbra-balra. Hibátlan a kisúlyozása, ennek köszönhetően messzire lehet dobni. A mozgására azt mondhatom, hogy meglehetősen erőteljes, erős rezgéseket kelt a vízben, amire még rásegíthet a sodrás, a visszaforgó, de még a kisebb örvény is.

-Ez nem hangzik rosszul, de hogy működik, például a kifolyóknál, ahol ugyan gyakran van balin, de ha többen dobálják, hamar kiüresedik?

-Ez jó kérdés! Tény, hogy a kifolyóknál nincs hiány belőlük, ez főleg annak köszönhető, hogy az erős zúgás elaltatja a balin éberségét. Az általános gyakorlat az, hogy a horgász túldobja a kifolyó környékét, és amikor visszaér középtájra, akkor van többnyire rávágása. De ez nem tart sokáig, mert mindenki ott próbál halat fogni, a balin meg elpucol onnan. Látszólag! Mert ha figyelsz, észreveheted, hogy a kifolyó szélén időnként megrezdül a víz! A nyugodtabb vízfelület mellett mindig van egy kis fodrozódás, az a gyülekező snecik műve. A balin tudja ezt, és a fodrozódásokban leskelődik. Ilyenkor múlik sok minden a technikán, mert úgy kell vezetned a csalit, hogy az lehetőleg „táncoljon”. Magyarán ha túl gyorsan tekered, a csalihalak azonnal szétrebbennek. A helyes csalivezetést nemcsak a bevontatás segítségével, a botspicc megfelelő magasságba való tartásával, hanem a sodráson való átvezetés szögével is szabályozhatjuk. Ez gyorsam megtanulható, csak gyakorlás kérdése! Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy a műcsalit nem szabad átvezetni a csendesebb vízterületen, mert szétzavarja a gyülekező sneciket. Az a legjobb, ha a fodrozódás peremén vezetjük, csökkentve a bevontatás sebességét a botspicc folyamatos emelésével.

-Azért ez engem is igazol, én is hiszek a felszínen úszó csaliban.

-Semmivel sem lehet jobban kapásra ingerelni a balint, mint egy felszínen úszó csalival! Hogy egy másik példával is illusztráljam: A nagytestűek a kifolyó végén leskelődnek, ott, ahol a fodrozódás ellaposodik. Ide többnyire csónakkal jut el az ember. Az öregebbek nagyon óvatosak, ezért a csónakot minél nagyobb távolságra kell tőlük lehorgonyozni. A mi esetünkben, ez nem lehet több mint 40 méter, ugyanis ilyen távolságra gond nélkül elhajítható a Thrill.

-Az micsoda?

-A wobbler neve. Kicsit szabadon fordítva: izgalom, borzongás, örömmámor.

-Hát, már akinek, főleg a szegény balinnak sok minden lehet csak nem örömmámor!

-Ezt nem vitatom, de a lényeg, hogy mindig a hal alá kell állnunk, ilyenkor a csali észrevehető, bevontatáskor az ellenállása csekély. A Thrill úgy lett tervezve, hogy a víz tolóerejétől függően vibrál, ami csak egy bizonyos határérték fölött indul be.

-Váltsunk helyszínt, mi van a padkáknál, palajoknál, nekem azok a kedvenc horgászhelyeim.

-A legtöbb esetben ilyenkor a folyásiránnyal megegyezően kell horgásznunk. Azok a padkák a legeredményesebbek, ahol árkok is vannak, mert ott összegyűlnek az apróhalak. Ilyenkor nem a part szélén horgászunk, hanem kissé hátrább megyünk, és onnan dobálunk, majd a sima víztükör szélén vontatjuk csalit. Ha valami víz alatti akadály van, akkor az kissé felzavarja a vizet, ilyenkor változtatni kell, ajánlatos a folyásiránnyal szemben húzni a műcsalit. A dolog lényege ugyanaz mint a kifolyóknál segítsünk a balinnak, hogy már kellő távolságból észrevegye a csalit.

- Érdekes, amit mondasz, nekem is van több padkás élményem, igaz nem wobblerrel, hanem balinólmos műlegyes szerelékkel horgásztam, csónakból kifelé a padka szélére, mert a sekély vízben jól láthatóan egymás hegyén-hátán voltak a snecik. Ha csobbanva esett az ólom a vízbe, azonnal szanaszét szaladtak, elvétve volt csak rávágásom Ha azonban kidobtam a padka szélére, és onnan húztam be a vízbe, egyik ütés jött a másik után. De az is igaz, hogy a megfogottak többsége a kisebbek közül való volt.

-Látod ez is egy adalék a balin természetéhez. Ha csapatban vadászik, nemcsak a zsákmányért harcol, de egymással is virtuskodik, pontosabban megy a harc az élelemért, aki ügyesebb, az hamarabb lakik jól. Ilyenkor persze jóval óvatlanabbak! Egészen más a helyzet, ha magányosan kószáló öreg balinnal hoz össze a sors. Amikor vége van az ívási időszaknak, a csapatok is szétszóródnak, és többnyire magányosan vadásznak.

-Ereszkedjünk le a padkáktól egy kőgátig!

-Ez már más tészta! Ilyen helyen a wobblert 20-30 centiméter mélyen vezetjük a vízfelszín alatt addig, amíg a folyásból kiérve bejön a nyugodt víz alá. Abban a pillanatban megemeljük a bot spiccét, és csökkentjük a bevontatás sebességét, majd rögtön rágyorsítunk! Sokan vitatják ezt, és végig nagy sebességgel húzzák. Fele annyi halat sem fognak! 

-Mesélj egy kicsit a Visztuláról, hiszen az igazán hazai pálya!

--A Visztula egyedinek mondható ilyen szempontból. Az egy széles sekély „csatorna” sok gázlóval. A jobb balinokat nyilvánvalóan távolabb kell keresni a gátaktól, csak az a gond, hogy nehéz elérni a gázló kinyúló végén található fodrokat, ahol már lesnek rájuk!  A küszök ott gyűlnek össze, mert az a sekély a víz az egyetlen menedékük. Ilyenkor úgy kell kitalálnom a helyet, hogy köztem és a balinok között mindig legyen egy raj küszcsapat. Ha a kishalak megriadnak tőlem csak a mélyebb víz felé menekülhetnek, ahol  a balinok azonnal megtámadják őket. Ilyenkor a jól vezetett Thrill-el nagyon szépeket szoktam zsákmányolni.

A balin tilalom előtt egy nappal Zánkán jártam, a Tavaszi Horgászrandevú című verseny ügyében volt dolgom (az idén korábban teszik vízre a kikötőben a hajókat, ezért az új móló- karon nem lehet versenyezni) a móló spiccén, ahol éppen fordul a víz, rablásra lettem figyelmes. Uramisten február végén balinrablás! Irány az autó, elő a pergetőbot, felkötve egy hét centis 12 grammos ezüstszürkés tesztelésre kapott Thrill. A harmadik dobásra karikában a bot, és néhány pillanat múlva már a kövezés szélénél volt egy kilós forma balin. Merítő nem volt nálam, ahogy lehajoltam érte a kövek elé, leverte magát a wobblerről. Megvolt az év első balinja, igaz, hogy csak néhány pillanatig. Hazafelé Akaliban megálltam, néztem a virágbaborult mandulafáimat. Balinfogás februárban, mandulavirágzás februárban, érti ezt valaki?

Zákonyi Botond