A Baltikum csukái! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

A sors fura fintora, hogy sokévnyi hallgatás után akkor jelentkezett egy régi barátom, mikor már visszajöttem Svédországból.

Jó lett volna odakint találkozni vele, főleg azok után, hogy leveléből kiderült, az évek során szenvedélyes csukahorgász lett.

Olvasva a Sikeres Sporthorgászt, küldött nekem egy hosszabb anyagot, amelyben írországi, kanadai csukás élményeit osztja meg velem, de többségében svédországi csukázásokról ír. Email-eket váltottunk, aztán úgy döntöttem, hogy meginterjúvolom.

-Ádám, jó harminc éve, hogy találkoztunk, a családi dolgokat már nagyjából megbeszéltük. Kérlek, mesélj az ottani csukázásaidról!

-Svédország meglehetősen sportos hely, az emberek nyáron állandóan túráznak, futnak, kirándulnak, télen mindenki síel, aki mozogni tud. Én is beálltam a sorba, épp egy téli sítúra kapcsán ismerkedtem meg egy baráti társasággal, akik évek óta Írországba és Kanadába jártak csukázni. Elkezdtünk összejárni, aztán többször elmentünk Írországba a nagy csukák reményében. Hát így kezdődött…

-Akkor vágjunk bele, milyenek voltak az írországi, kanadai horgászatok?

-Élvezetesek. Még mindig nem tudom elhinni, hogy a csukák olyan gyorsan nőnek, és akkorára, mint ott. Az írek elég laza népség, már ami a csukáikkal való törődést illeti, hagyták, hogy a világ minden részéből érkező csukahorgászok korlátozás nélkül fogják őket. A huszonöt évvel ezelőtti csukaparadicsom már a múlt, igaz most is fognak elképesztő méretűeket, de valahogy már nem az igazi. Kanadában annak ellenére, hogy a távolságok óriásiak - tudtunk úgy pecázni, hogy egy hétig nem találkoztunk senkivel-, mégis szigorúbb a halvédelem. Többek közt ennek köszönhető a muskyk elképesztő állománya. Éveken át jártunk télen és nyáron horgászni a Nagy Medve-tó és a Nagy Rabszolga-tó környékére. Ember meg nem mondja, hány száz kisebb-nagyobb tó van azon a vidéken. Fort Providence-ben volt a bázisunk, onnan jártuk a vidéket égig érő fenyvesek, káprázatos hegyi tavak között. A Nagy-Rabszolga-tó (franciául: Grand lac des Esclaves, angolul Great Slave Lake) a kanadai Északnyugati Terület második legnagyobb tava a Nagy-Medve-tó után. Ráadásul Észak-Amerika legmélyebb tava is, van, ahol 614 méter. Óriási víz, csaknem akkora, mint Magyarország területének egyharmada. Nevét nem a rabszolgákról, hanem a slawey nevű indiánokról kapta

Fő befolyásai a Hay-folyó és a Rabszolga-folyó, fő lefolyása a Mackenzie-folyó. Nyugati partja erdős, keleti ága szigetekkel sűrűn pettyezett. Ez a terület a Thaydene Nene Nemzeti Parkhoz tartozik. A keleti ágat a Pethei-félsziget választja szét az északi McLeod-öbölre és a déli Christie-öbölre. A keleti ág egyetlen települése a 350 lakosú (többnyire a dene néphez tartozó chipewyan indián) Lutselk'e.

A sok szép csukázás közül a téli gerendaházas léki csukázások voltak a legemlékezetesebbek. Kibéreltünk néhány házat, amit rátoltak a jégre (méteres lékeket vágtunk a ház alatt) bepakoltunk egy hétre való ennivalót meg whyskit, és fogtuk a méteren felüli muskykat. Sajnos a válság ide is elért, a mostani dollár árfolyam mellett meglehetősen drága mulatság lenne Kanadába járni csukázni, így aztán maradnak a hazai vizek. Ez alatt nemcsak Svédországot de Norvégiát és Finnországot is értem.

-Azért szűkítsük a kört.

-Nem lesz könnyű, hiszen a szigetek kivételével az összes partszakasz hossza több mint 7000 kilométer, a Baltikum hihetetlenül nagy vízfelülettel bír. Ráadásul ott vannak a szigetek! Csak a stockholmi közösség több mint 25.000 szigetet számlál, ami az összesnek csak töredéke. A környezet nem csak nagy, hanem egyedülálló. Délről indulva a tengervíz enyhén sós, majd észak felé haladva édesvízbe vált. A szél, és az állandó áramlatok miatt az édes és sós víz keveredik.

-Merre vannak délen a jó csukafogó helyek?

- Csak néhány kilométert kell motorozni a parttól, hogy megtaláld a jó helyeket. Ahol a sós- és édesvíz keveredik, a tengeri pisztrángok nagy atlanti lazacokkal együtt vadásznak a kövér balti-heringekre. A csuka is étvágyánál van ebben a közegben, főleg a kapitálisak dézsmálják a hering csapatokat. Nyköping-ből indulva a csukáknak konkurensei vannak, tekintélyes süllőkkel kell megosztani az élőhelyet. Méretük és harcosságuk miatt a tengeri süllők horgászata nagy passzió. A tengeri horgászat nem hasonlítható semmilyen parti pecázáshoz, annyira más a természet, a tengeren óriás sasok, hatalmas halászhattyúk, daruk lepik el az eget, vagy szegődnek a nyomodba. Míg Kanadában a partot a medvék foglalják el, itt nálunk a fókák lesik minden mozdulatodat. Annak ellenére, hogy nagyon más a klíma északon, és részben a halállomány is megváltozik, a módszerek ugyanazok. Északon egyre több a tengeri pisztráng és tekintélyes állománya van a barna pisztrángnak is.

-Mikor kezdődik általában a csukahorgászat?

-Délen Västervik és Karlshamn között általában márciusban már eltűnik a jég, és áprilisban már jó esély van a halfogásra. Ellenben Stockholm környéken és északabbra ilyenkor még jég van.

Az ívás legtöbbször április végén, május elején kezdődik. A horgászat ilyenkor nem ördöngösség, az északi oldal kis öblei a legjobb haltartó helyek. Nem véletlenül, itt melegszik fel a víz a leggyorsabban. Ez általában csak tizedfokokban mérhető, de sokat jelent. Megdobálja az ember az öblöket, hamar kiderül hogy bent vannak-e a csukák. Negyed óra eredménytelen dobálás után odébbállok. Ha a csuka mutatja magát, helyben vagyok. Néhány száz méteres részen több tucat halat is foghatok. Gyakoriak a 2-3 kilós csukák. Ez nem véletlen, hiszen a hím csukák mindig többségben vannak. Érdekes, hogy az anyacsukák ilyenkor mennyire lelassulnak.

Ha a kis csukák idegesítenek, ránthatod be a motort, és keresheted a következő helyet. De érdemes finom szerelésre váltani. 2,70m-es könnyű pergető bot 5-20grammos dobósúllyal ilyenkor a jó móka. Vékony fonott zsinórral, súly nélküli körforgóval, 4-5 levéllel, kis bojttal a hármashorgon, és már mehet is. A kisebb wobblerek, vagy crankbait-ek is működnek.

-Legyezni nem szoktatok?

-Dehogynem!  Megfelelő erősségű legyező bottal, amivel a nagyobb streamereket is eldobhatod, szépen lehet fogni. A széltől nem kell tartani, ezekben az öblökben a szél csak fodrozza vizet! Célszerű floating zsinórt és rövid előkét használni. Könnyebb így a streamer-t a felszínen húzni, nagy látvány, amikor a csuka odaver neki. Szórakoztató a kisebb csukák megfogása, de jó esély van arra is, hogy odavág neki egy hatalmas anyacsuka is.

Ívás előtt a csuka a kissé mélyebb vízben tartózkodik, és ívás után is visszaáll oda. Északon a melegebb napokat gyakran fagyosak követik. Ez befolyásolja a halak viselkedését. A csuka elhúz befelé a mélyebb vizekbe, óvatosabb lesz, lassabban reagál a csalinkra. Ilyenkor többnyire nagyobb csalival tudunk kapást provokálni. De nem mindegy mekkorákkal. A balti csukák nem musky-k, a 30 centis csalik itt nem működnek. Használjunk 10-18 centis crank- vagy jerkbait-eket, nehezebb fém előkékkel, hogy süllyedjenek. Ez segít, hogy lassabban tudjunk horgászni. Ebben az időszakban még a gumi csalik is hasznosak lehetnek, kis súlyú fejekkel, nagy horgokkal kombinálva. A lényeg, hogy lassan vontassuk, emelgessük őket.

-Valahol olvastam, hogy a svéd csukáknak van egy furcsa vándorló szokásuk a balti- részen. Gyakori, hogy azokon a helyeken, ahol előző tavasszal telefogtad magad, a következő nyáron még csak kapásod sem lesz! Mifelénk ez nem így van, a nagy csukák többnyire őrzik a revirjüket.

-Nálunk másképpen van. Amikor azt mondom, hogy nálunk, az mindig a déli országrészt jelenti.  Ívás után az időjárástól függően a csuka visszavonul a mélyebb vízterületekre. Néha ez május közepe, általában május vége, ilyenkor a sekélyebb vizeket elhagyják a nagyobb halak, átadva a helyet a kisebb csukáknak, és a többi parti halnak. Az igazat megvallva, a könnyű ívási időszak után, meg kell dolgozni a sikerért. Ha nem ismerjük a helyet, jobb, ha kísérőt fogadunk legalább egy-két napra, aki elmondja, hogy hol és hogyan horgásszunk... Nincs értelme öblöket keresgetni, és mindaz, amit a musky horgászat során megtanultunk, azt itt el lehet felejteni. Irány a nyílt víz, ahol a víz alatti domborzatot kell figyelni. Nem számít mekkora, végig kell horgászni őket!. Ha nem tudunk rajta horgonyozni, akkor körbe kell horgászni! A profik mindig a szélmentes oldalon kezdenek!

Júniustól szeptemberig a tapasztaltabb csukahorgászok 2-8 méter mélységben keresgélnek, az egyik legfogósabb műcsalijukkal, a svéd „sós wobblerrel” Ez egy gyorsan süllyedő, lassú mozgású jerkbait, amit lassan kell vontatni. A súlya közel 100 gramm, csak jerk bottal vezethető.

-Mikor indul nyáron a csuka?

-A hosszú nyári nappaloknak köszönhetően délelőttől estig kell a csukára koncentrálni. A reggelek csodálatosak, de nem nekünk horgászoknak. Szelet akarunk, mert szükségünk van rá. Igaz a mondás, ha nincs szél, nincs hal. A szél többnyire kora délelőtt támad fel, és estig fúj.

-Ilyenkor más felszereléssel horgásztok?

-A legegyszerűbben könnyű felszereléssel foghatunk halat. 270 cm hosszú 20-40 grammos pergetőbot, stabil pergető orsó, fonott zsinór, húszgrammos twisterfej, gumihal vagy duplafarkú twister a biztos megoldás!  Gyakori, hogy a csuka vízbeérés után rögtön elkapja! A mélyebb részek viszont bármilyen csalival meghorgászhatók, pl, jerkbait, nagyméretű tollas körforgó, stb. Ha a horgászhely hínáros, használjunk körforgót, nagyobb sügerező, vagy kisebb muskyzó méretűt. A legnagyobb különbség a nyári csukázásnál a halak mérete. Ilyenkor többet kell keresgélni, hogy megtaláljuk őket, de sokkal nagyobb az esély arra, hogy több10 kiló körüli példányt fogunk.

-Mi a helyzet ősszel, nálunk akkor indul az igazi csukaszezon!

-Annak ellenére, hogy a Balti-tenger összeköttetésben van az Atlanti-óceánnal, nincs igazán apály-dagály. A védett helyzetnek köszönhetően megvan a Balti-tenger saját klímája. Október-november táján a legkönnyebb csukát fogni. Ebben az időben a csukák szétszóródnak, bárhol megtalálhatók. Partközelben, vagy a nyílt vízen egyforma eséllyel horgászhatunk. Egyetlen dolog más ilyenkor, mint az év többi szakában, a víz színe. Nyáron a víz kristálytiszta, de ősszel felkevert homok és agyag teszi átláthatatlanná. Ilyenkor mindig halradart használok a pontos vízmélység megállapítására. Becsapós ilyenkor a tenger, az ember azt hiszi, hogy nincs egy csuka sem a közelben. Amit látunk a radaron, az csak homok és lefonnyadt növényzet. Partközelben, ahol a hínár zöldből sárgába fordul, alig egy méter a vízmélység. „Esélyünk sincs itt halat fogni” gondolhatnánk. Aztán az első dobás után a növényzet megindul mint a rakéta!

Ősszel gyakoriak a viharos napok, ilyenkor tanácsos szélmentes öblöt keresni, vagy egy szárazföld által védett vízterületet. Ebben az időszakban a jerkbait a csúcs csali. A legtöbb halat a csuka formájú Jack 18 hozta, de esélyes például a Salmo Fatso is.

Zákonyi Botond