A Mura mentén! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

Szeszélyesen kanyarog a Mura Zala megye délnyugati részén, miközben a Kerka folyó torkolatától a Drávába ömléséig határzónát képez Horvátország és Magyarország között.

Mura mentének mondjuk a Zalai-dombság és a határ közti területet, amelynek tájképét a sebesen folyó Mura tetszése szerint alakítja.

Időszakos árvizeivel, - amelyek mostanában ugyan elmaradnak - zátonyokat, holtágakat, újabb és újabb partszakaszokat épít és rombol. Árterületét járva több kis falu alján találunk horgásztavat, közülük az egyik legszebb a Molnári határában húzódó hármas tófüzér, amelyet a helyi egyesület tisztességgel telepít, de örömmel fogadja azt, amit a Mura magával hoz. Igaz visz is, mondják a helyi horgászok, de azért a mérleg mégiscsak az ő javukra billen, hiszen pár éve szlovén halastavakból hozott jóformájú, nagytestű potykákat a folyó, és a rekordlistára való dévérek nagy többsége is a Mura ajándéka.

A Mura Ausztriában, a Hohe Tauern hegységben ered, teljes hossza 454 km, melyből legalsó szakasza (48 km), és annak is csak a bal partja esik magyar területre. Vándorló folyó, mondják rá az itt élők, korábban a határ a sodorvonala volt, manapság azonban Horvátországban és nálunk is van szárazhatár, a határvonal már sehol sem terül rá a sodorvonalra.

A szemnek is kedves látvány az a néhány emelőháló, amely még őrzi a halászat hagyományos formáját a folyó partján. Holtágaiban, kiöntéseiben inkább a tapogató, a varsa, a kis és nagyhúzóháló foghatott halat. A régi nagy árvizekkor a mélyebben fekvő réteken, halbőség idején 3-4 ágú szigonnyal zsákmányolták a halat.

A helyi horgászok neheztelnek arra a néhány halászra, aki emelőhálóval próbál némi jövedelemhez jutni. Ellenpéldaként a horvát szabályt hozzák fel, ahol tilos az emelőhálós halászat. Én nem sajnálnám tőlük a halat, emberpróbáló munka a sodrásban megtartani, emelgetni a hálót azért néhány dévérért, kárászért, márnáért, jó esetben néhány eltévedt pontyért. Már csak azért is, mert a határszéli kavicsbányákból kialakított horgásztavakban bőséges a fognivaló. Molnáriban olyan a harcsa szaporulat, hogy csodájára lehet járni, csukáik, süllőik, pontyaik is szépen gyarapodnak. Mindez nemcsak a szakértelemnek és a Murának köszönhető, hanem az ötven éves elzártságnak is, hiszen a ma horgászható vizek katonailag elzárt területnek számítottak. Utólag hálásak is lehetünk ezért, mert az évtizedek során kialakult élőhelyek természetes állapotukban maradtak meg. Az erdők békéjét sem háborgatta a mindent megváltoztatni akaró ember, a hagyományos erdőgazdálkodás itt nem gazdaságos, az erdők nagy részét a termőhelynek megfelelő őshonos fafajok alkotják.

A kutatók a Murán közel ötven halfajt regisztráltak, közülük 13 a védett, érdekesség, hogy a felpillantó küllő hazai élőhelyei közül egyik éppen a Mura!  De jól megfér itt az eutrofizálódott holtágakban a lápi póc, a réti csík, együtt a compóval meg a kárászokkal. Szép állománya van az áramláskedvelő magyar bucónak, a leánykoncérnak és a selymes durbincsnak.

Jó hír a természetkedvelőknek, hogy a környezetvédelmi tárca Tájvédelmi körzetté nyilvánította a Mura folyó teljes magyarországi szakaszát és 1904 hektáros partvidékét. Hat település, Letenye, Muraszemenye, Muramátka, Tótszerdahely, Molnári és Murakeresztúr is beletartozik a tájvédelmi körzetbe. Ez horgász szempontból azért is izgalmas, mert két település, Tótszerdahely és Molnári is jóhírű horgásztavakkal bír, ahol valószínűleg változni fog a horgászat rendje. Nem biztos, hogy engedélyezett lesz az éjszakai horgászat, változhatnak a tavakon az etetési szokások, biztos vagyok benne, hogy a gépkocsi forgalmat is korlátozni fogják. De ez nem baj, ismerve a hazai „horgászkultúrát” (horgászhelyen hagyott szeméthegyek, gépkocsi mosás a holtág partján stb.) őrizzék csak meg a természet háborítatlanságát, hadd gyönyörködjünk a ritka halászó sas látványában, amely fészkel a Mura mentén, és hagyjuk békében költeni a fekete gólyát.

Molnári horgászok zsákmányában néha feltűnik a szivárványos és a sebes pisztráng a Mura ajándékaként, de a legszebbek azok a nyurga pontyok, amelyek a bojlival horgászók zsákmányát gyarapítják. Bizonyos, hogy a folyó hozta őket, formájuk, horgon való szívósságuk, folyóvízben edzett halra utal. Láttam ottjártamkor néhányat megfogni és visszaengedni. Horgászatuk élmény volt, viaszengedésük egy új időszak kezdete, amely remélhetően éppen olyan természetes lesz, mint a Mura járása.

Zákonyi Botond