A székelyföldi mágus! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

Régóta készültem erre a beszélgetésre. Néhány nagyobb horgászeseményen már futólag találkoztunk, ismertem eredményeit, láttam és kipróbáltam a nevével fémjelzett etetőanyagot, horgászbotjait, de személyesen még nem találkoztam az Erdélyben élő Benzár Zsolttal.

 

A sors különös játéka, hogy váratlanul egy irányba fordult a dolgunk, én időközben a PV-tévé csatorna igazgatója lettem, Zsolt meg szerkesztő műsorvezetője lett az egyik magazinunknak, amely majd áprilistól havonként jelentkezik „Horgászat határok nélkül” címmel.

-Isten hozott nálunk, de mielőtt horgászni kezdenénk, kérlek, mesélj egy kicsit magadról!

-Székelyudvarhelyről való vagyok, Hargita megyéből úgymond a Kárpát-medence kanyarulatából, a hargitai fenyves erdők vidékéről származom.

-Bocsáss meg, - vágok közbe udvariatlanul, - pont úgy beszélsz és hangsúlyozol, mint Tamási Áron valamelyik hőse, amikor ballag hazafelé a Hargitáról, és szóba elegyedik egy ismeretlennel.

-Hová rohannék, az idő most beszélgetésre van szánva. Kérdezz, aztán menjünk sorjában!

-Átutazóban jártam már felétek, de patakjaitokat, folyóikat, víztározóitokat alig ismerem.

-Vannak derék vadvizeink, patakjaink, ahol pér és pisztráng is megtalálható. Fő horgászvizünk a Nagy Küküllő, azon helyezkedik el a Zetelaki-víztározó, szintén kedves vizem. Megtalálható benne a sebes és szivárványos pisztráng, a vadponty, a csuka és más békés halak. Érdemes még szóba hozni a 160 hektáros bözödújfalusi víztározót. Oda főleg októbertől áprilisig járok süllőzni.

-Az egy sok vihart kavart létesítmény, úgy tudom.

 - Jól tudod. A mese a kommunista időkben az volt, hogy a környéket jó minőségű ivóvízzel lássák el, de az igazi cél a magyar ajkú lakosság kizsuppolása volt.

(-A Bözödújfalusi-víztároló építése már elkezdődött 1975-ben, de két év múlva leállították, majd 1984-től újra kezdték.  A gát 625 m hosszú és 28 m magas. 1985-ben pedig sor került a falu részleges kitelepítésére. 1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, 23 cigány és 4 román volt.

1994-re már a falu két temploma is víz alá került. 1996-ban a falu I. világháborús emlékművét kiemelték a vízből, és a Tanorokba helyezték át. Azóta a kitelepített falu egykori lakosai minden év augusztusának első szombatján visszajárnak megemlékezni. Békében éltek ott hajdanán az emberek, jól megfért egymás mellett a katolikus, unitárius, ortodox és a székely szombatos felekezet.)

-Járok azért messzebbre is, minden évben visszatérek a Duna-deltába, eljárok a Prut és a Szeret folyókra is. Szeretem a vadvizeket, élvezem azt a változatosságot, amit ezek a folyók nyújtanak halban, horgászati módszerben, technikákban. Aki megtanul folyóvízen horgászni, az már sokat tud a horgászás mesterségéből.

-Menjünk vissza egy kicsit Székelyudvarhelyre, ki adta az első botot a kezedbe?

-Az édesapám! Hűen élnek bennem az emlékképek, rendszeresen jártunk pisztrángozni, pérezni. Én ugyan nem jártam, mert a nyaka körött vitt, néznem kellett, hogy hol szedegetik a legyeket a halak a víz felszínéről. Aztán mondtam neki, hogy hová kell dobnia. Közben lóbáltam én is a somvessző pecabotomat, és sikerült egy pért fognom.  Emlékezetem szerint 4-5 éves lehettem. Hatévesen, amikor iskolába kellett mennem, már műlegyezve fogtam az apám készítette legyekkel a péreket. Nálunk akkor is két műléggyel volt szabad horgászni, Eredményesek voltunk, mert édesapám nagy mestere volt a légykötésnek. Mindig haladt a korral, most már ugyan nyugdíjas, de ma is elnökhelyettese a horgászegyesületünknek.

 - Hogy kezdődött versenyzői pályafutásod?

 - Mint a legtöbb idevalósi gyereknek. Próbálgatta magát az ember. Emlékszem, a városi vizünk szakaszán versenyeztünk, de nem volt túl emlékezetes horgászat. Akkoriban én azt sem tudtam, hogy az etetőanyagot eszik vagy isszák. De munkált bennem a dac, és később már jöttek az eredmények. Tizennyolc évesen aztán bevonultam katonának.

-Hol töltötted a katonaidődet?

-Bukarestben, éppen akkor zajlott a forradalom!

-Milyen volt?

-Félelmetes! Megtanultam azokban a hetekben értékelni az életet.

-Hogyan tovább a leszerelés után?

-Elhelyezkedtem a szakmámban. Asztalosként végeztem, de nem szerettem. Nem tűnt kreatív munkának. Később átkerültem egy másik részlegbe, ahol faipari szerszámokat készítettem, az már kedvemre való volt. Maradtam is ott még tizenöt évig.

-Közben azért horgászhattál is, mert válogatott lettél, többszörös román bajnok lettél csapatban, egyéniben…

-Már a leszerelés után rögtön elkezdtem versenyezni. Nem volt egyszerű, végül is én csak egy vidéki gyerek voltam kevés tapasztalattal, korántsem olyan felszereléssel, mint a menők. De aztán áttörtem a falat, bejutottam az országos elődöntőbe, majd néhány évvel később már az országos döntőbe is. Azóta állandó résztvevője vagyok a döntőnek!

-Hol rendezik Romániában az országos döntőket?

-Többnyire a Duna csatornában, illetve a nagyobb víztározókban

-Folyón nem versengtek?

-Sajnos nem, pedig szükség volna rá, hiszen a világbajnokságok hatvan százalékát folyóvízen rendezik, nekünk meg nincs elég tapasztalatunk.

Pedig folyamatosan tanulni kéne, mert anélkül csak a középmezőnybe leszünk jók. Arról nem is szólva, hogy alig kapunk támogatást. Nem a horgásztudással van a baj, mert abban ott vagyunk az élmezőnyben. Sajnos a háttérmunkánk hagy sok kívánnivalót maga után. Nagyon hiányoznak a jól felkészült segítők. Egy olasz, angol vagy francia versenyző mögött 3-4 segítő is van!

 - Hányszoros bajnok vagy?

 - Egyéniben és csapatban is háromszoros román bajnoki címmel büszkélkedhetem, de ma én vagyok az egyetlen olyan bajnok, aki két egymást követő évben meg tudta védeni a címét!

-Ehhez utólag is gratulálok, meg ahhoz is, hogy van egy saját neveddel reklámozott etetőanyag-családod.

-Köszönöm, erre nagyon büszke vagyok. Régi álmom valósult meg. Nagy segítséget kaptam hozzá az Energofish Kft.-től. Nekik megvolt a logisztikájuk, nekem a bajnoki címem meg a két évtizedes gyakorlatom. Sokat segített, hogy a kommunista érában nem láttunk külföldi etetőanyagokat, mindent magunknak kellett kitalálni. Pergeltem a kendermagot, őröltem a zsemlemorzsát, a kekszet, napraforgómagot, agyaltam a recepteken. Egy-egy verseny előtt olyan felfordulás volt nálunk a konyhában, hogy az asszonyok alig fértek a tűzhelyhez. Szitáltam, pirítottam a magokat, aztán lassan rájöttem a megfelelő arányokra.

-Maradva még az etetőanyagnál, mitől olyan sikeres Erdély szerte a puliszka?

-Nem csak Erdély szerte, de az egész világon sikeres az igazi főtt puliszka, ami házi recept alapján készül. Ha jól van elkészítve, a ponty nem tud neki ellenállni. Arról nem is szólva, hogy messze a legolcsóbb csali! Én azt hiszem, benne van  a ponty génjeiben a puliszka iránti vágy!

-Nézegetem a süllős fényképeidet, hol fogod őket és milyen módszerrel?

 - Elsősorban a Zetelaki-tározóra járok, de ott keveset pergetek, várok egy erőteljesebb süllő populációra. Kell még néhány békés év, hogy rekordlistás süllők legyenek ott is. Annál többször megyek a bözödújfalusi tározóra pergetni. Régebben nagyon szerettem élőhallal süllőzni, de mostanában nem érdekel. A gumihalazás lett a szenvedélyem. Várom, hogy direktben jelentkezzen a hal!

-Mi a titka az eredményes gumihalazásnak?

- Jó mesterektől kell tanulni, aztán a ritmus és a gyakorlás a legfontosabb!

-A nagy pontyaidat kimondott pontyos horgászat során fogod?

-Fogom verseny közben is őket, meg a mostanában nálunk is divatos kulturtavakon finom szerelékes módszerrel. Az igazi persze a Deltában való horgászat, ahol még van zsinórszaggató vadponty, ahol embert próbáló a pontyhorgászat. Az utóbbi időben csak a Deltában pontyozom kora tavasszal meg ősszel.

-Milyenek most Erdélyben a pisztrángozási, pérezési lehetőségek?

 - Pisztránggal jól állunk, megfelelő a szaporítás és a kihelyezés is. A pénzes pér a víztározók fölött kiveszett, most kaptunk pénzt a telepítésükre. Szerencsére mifelénk a víztározó alatt és a Nagy Küküllőben azért még lehet fogni.

-Galóca?

Nekünk soha nem volt, most teszünk a Zetelaki-víztározóba, kíváncsian várjuk, hogy érzi majd magát.

-Ahol ilyen sok a pisztráng a hegyi patakokban, szinte kínálja magát a legyezés. -Te hogy vagy vele?

- Gyerekkorom óta egyedi módon legyezek. 390 cm hosszú match bottal, egy szál damillal nimfázom, így fogom a pisztrángokat esetenként a péreket.

-Részt vettél a neveddel jelzett botok fejlesztésében.

-Élvezetes munka volt, többször visszaküldtük a gyártónak, de most már jó szívvel adom más kézbe. Meg kellett értetni a gyártóval, hogy a jó rakós botnak lelke van. Ha jó a súlyelosztás, akkor kellően gerinces lesz, tudsz vele pontyozni is, ha kell, de topszett csere esetén foghass vele más halat is.

-Beszéljünk egy kicsit a „szakmáról” is. Mesélj, mit tudsz hová mentek majd forgatni?

-Most formálódik a program valószínűleg elsőbbséget élveznek az erdélyi vizek és a Duna-delta, de örömmel készülünk más romániai vizekre is. Megyünk majd a Vajdaságba is én pedig nagyon szeretnék eljutni végre a mohácsi-Dunára Bokor Karcsi barátomhoz aki gumihalazásban a tanítómesterem volt.

Zákonyi Botond