A Tiszának légy híve rendületlenül! Zákonyi Botond régebbi cikkeit elevenítjük fel!

Nézegetem az igényes Herakles katalógust, és megakad a szemem sok neves olasz, spanyol pergető horgász közt két magyarén, Turza András és Pocsai István fényképén. Az utóbbi neve ismerős volt, hónapokkal korábban találkoztam a Tisza egyik rangos pergető horgászával, ő említette.

- Boti, az a srác a hírek szerint ezernél is több süllőt fogott már a Tiszán, eszméletlen jó keze van.

- Nem szóltam semmit,(magam is gyártok legendákat), még hogy ezer fölött…

De azért furdalt a kíváncsiság, az olasz katalógusban látott kép egy hatalmas balinnal meg végképp felcsigázott.

Rövid nyomozás után megvan a telefonszám, két nap múlva találkozunk. Krisztusi korban lévő, napbarnított, mosolygós fiatalember érkezik, első látásra látszik, hogy rendben van magával. Megtudom, hogy könyvkiadónál dolgozik biztonságtechnikai helyettes vezetőként, de besegít a kiadói munkába is, a horgászattal kapcsolatos könyvek, kiadványok szakmai részének ellenőrzése az ő feladata. Hamar szót értünk, a pergetés közös szenvedély, kezdjük mindjárt a csatornák horgászatával, mert abban én kevésbé vagyok jártas.

- Édesapám szenvedélyes természetjáró volt, mellé társult a horgászat kiegészítő passzióként. Mindenhova vitt magával, gépészmérnöki munkája mellett a természetjárás, a holtágakon, kisebb-nagyobb tavakon, a Tiszán, és persze a csatornákon való horgászat volt az a humán időtöltés, amiben örömét lelte. Mi klasszikus pergető horgásznak számítottunk, sokat gyalogló, a nádkévék, bokrok takarásából a csukának rejteket adó partszélekről horgászók, akik egy könnyű oldaltáskával, egy bottal, maréknyi műcsalival, némi enni- és innivalóval cserkeltük a halasabb vizeket.

 - Milyen műcsalikkal?

-A csuka megfogásához alkalmas körforgókkal, támolygókkal. Semmi különleges, az akkoriban kapható egyszerű villantók voltak ezek. Aztán ahogy fejlődött a pergető horgászat eszköztára, mi is vettünk többféle műcsalit, spécibb botot, hozzávaló orsót, minőségi zsinórt. De a lényeg az együttlét volt, néztem őt, ahogy egy odvas öreg fa takarásából ejtegeti a műcsalit vagy a nádcsomók közt guggolva próbálja kapásra bírni az óvatlan csukát. Mai horgászataim sikere, pihentető volta, élménygazdagsága mind az édesapám hagyatéka, aki már sajnos nincsen velem. Akkoriban sok szép halat fogtunk, a mértéktartást is tőle tanultam. Ritkán viszek el halat, a fogás izgalma, a fárasztás gyönyörűsége, az általam választott módszer helyessége elég adrenalin nekem.

- Mesélj kérlek a csatornákról!

 - A Tisza vidéke innen és onnan tele van csatornákkal. Hosszú, távolba vesző, többségében 4-5, de akár 15 méter széles vizekről beszélek. Többnyire öntözési célú csatornákról van szó, sajátos halfaunával, annak megfelelő növényzettel, más táplálkozási lehetőséggel, mint amivel folyóvízi vagy tavi társaik bírnak. Sügér, domolykó, csuka, süllő, esetleg harcsa alkotja a ragadozó halállományt. A ragadozó hal szereti, ha megbújhat, erre alkalmasak a hídlábak, zsilipek és a befolyók környéke. Ez az elsőszámú célpont, a kettesszámú a gödrök, a mélyebb részeken megbújó tereptárgyak illetve a nádszélek, hínárfoltok, bedőlt fák, sodródó gallyasok. Ha valamire illik az óvatos horgászat, akkor a csatornáké ilyen. Ezért is célszerű legyezőszerűen, pontosan célozva meghorgászni. Olyan semmi kis vizekből jöhetnek kapitális csukák, amire nem is gondol az ember, de ez igaz a hídlábak süllőire is. Villantóktól a wobblerekig sok minden számításba jöhet, de a plasztik csalik helyes alkalmazása nem várt eredményeket hozhat.

-A Herakles katalógus nagyon szép kivitelű, ismert neves horgászokkal vagytok együtt benne. Én bevallom, semmit sem tudok erről a pergetős cégről, vagy csapatról. A névadóról egy kicsit többet, hiszen a mitológiában ő Zeusnak és a halandó Alkménének gyermeke, aki földi élete küzdelmeivel érdemelte ki a halhatatlanságot. Ő a halál fölött győzedelmeskedő emberi kiválóság, egy eszmény képviselője, aminek első követelménye: úrrá lenni önmagunk felett.

- Nem tudom, hogy Andrea Collini úr, a Colmic tulajdonosa mire gondolt, amikor ezt a nevet választotta a cége pergető horgászattal foglalkozó részlegének, de az általad mondottak ismeretében remek választás volt, hiszen a névadó a sokak által tisztelt istenek egyike!

- Hol áll a Herakles, mint pergető felszereléseket gyártó és forgalmazó cég a piacon?

- Helye van a nagyon erős nemzetközi mezőnyben, számos felső kategóriás termékük van, de az európai elismertséget a megfelelő ár-érték arány hozta meg. A cég horgászcikk fejlesztői világ- és Európa bajnok horgászok, több évtizedes versenyzői tapasztalattal. A Herakles nemcsak az istenek közt foglal el rangos helyet, de a földi halandók közt is.

- Lépjünk túl a görög mitológián és evezzünk földi vizekre! Nemcsak a gyakorlatban vagy otthon a pergető horgászatban, hanem írásaidban is. Mióta írsz?

- Hat éve részt vettem egy irodalmi pályázaton, Halmánia volt a neve. A beküldött pályamunka tetszett a kiadónak, és innen számítható a horgászírói tevékenységem. Készítettünk egy információs honlapot, ami elsősorban a pergetésről szólt, ez lett a Pergetőmánia. Öt éve működik, és csak a pergetésről szól, ez részben saját, illetve mások ötleteire épül, amit aztán megírok.

- Küzdesz vele?

 -  Minél többet ír az ember, annál inkább látja fogyatékosságait. Mostanában többnyire az értelmező kéziszótárt bújom. Minél többet írok és olvasok, annál inkább élvezem a nyelv kínálta kifejezési lehetőségeket, és ez rádöbbent a fogyatékosságaimra. Régebben csak arra ügyeltem, hogy horgász szakmailag kifogástalan legyen az, amit írok. Ma már ez kevés, érzelmekben gazdagabb, gondolatokban színesebb lett a nyelvezetem, azon vagyok, hogy írásaim élvezetesek, szórakoztatók legyenek.

- Az utóbbi években megnőtt a pergetés ázsiója. Minek köszönhető?

- Egyértelműen a robbanásszerű technikai fejlődésnek. A korábbi kis létszámú pergető horgász tábor mellé felnőtt egy sikerorientált fiatal társaság, akik remekül bánnak az újdonságokkal. Kiderült, hogy a pergetés sokkal sikeresebb a nagy hagyományokkal bíró élőhalas csalis horgászatnál.  A korábbi évtizedekkel ellentétben rengeteg lett a pergetős horgászverseny, mást ne mondjak, a napokban rendezett női pergető horgász versenyen már közel hetven hölgy állt rajthoz. A hazai pergető versenyek színvonalasak, a díjazás megfelelő, vannak már pergető horgász világbajnokaink is. A szakág úgy érzem a helyére került. Ez nemcsak magyar jelenség, szerte a világban megfigyelhető az ilyen horgászat térnyerése.

- Te is versenyzel?

- Igen. Turza Andrissal alkotunk párost, de mellette elindulok majd néhány egyéni versenyen is.

- Tavaly két Pocsai nyerte a Mohosz által kiírt Páros csónakos pergető bajnokságot, és utazhattak társaikkal a Franciaországi Lac De Burget tavon megrendezett világbajnokságra.

- Krisztián és Laci unokatestvéreim, elmondhatjuk, hogy a Pocsaiak elkötelezték magukat a pergető horgászat mellett.

-A hírek szerint félelmetes mennyiségű süllőt fogsz a Tiszán, igazak a számok?

Ezerötszáz süllőnél tartok, kérlek, ne kapj infarktust, ezek töredéke kerül serpenyőbe.

- Ha infarktust nem is kapok, azért csak elönt az irigység. Tiszai süllőzésről van szó, kizárólag pergető horgászmódszerrel fogott süllőkről. Hány éve horgászod a Tiszát?

- Tíz éve már, hogy híve vagyok a folyónak. A Tisza nekem, ahogy mondani szokták, nemcsak a legmagyarabb folyó, hanem a legszebb, a legbensőségesebb.  Olyan, mint az álmaink asszonya, szeszélyes, titokzatos, bájos, elfogultan szeretnivaló. Az első időkben főleg éjszaka horgásztam a folyón, izgatott az éjszakai wobbleres harcsázás. Ritkán lehet evvel a módszerrel nagyot fogni, de kisebbekben gazdag a folyó, volt olyan éjszakám, hogy 8-10 harcsát fogtam. Csorog az ember a folyón lefelé, telihold van, vagy éppen nincs, az éjszaka minden neszét hallod, és egyszer csak azt látod, hogy tőled nem messzire ott tekereg fenn a harcsa. Odadobsz elé, és felrobban a víz. Eszméletlen, ahogy elkapja, sokszor kirepül a csali a vízből, olyan vehemens a rávágása.

Tavaly rengeteg süllőt fogtam, nem tudtam visszafogni magam, munkált bennem a vadászösztön. Jöttek a partszélbe dobált wobblerekre, gumihalakra, twisterekre. Az a tíz év, ami mögöttem van, nem múlt el nyomtalanul, benne van a kezemben a mozdulat, a tempó, a gumihal vagy a twister vontatásának ritmusa. Megtanulja az ember, hogy kell leérkeznie a jig fejnek a talajra, milyen méretű a megfelelő. Parti wobbleres horgászatnál már ösztönösen megvan a távolság, ahová dobni kell. A messzire eldobott műcsali parttól való távolsága általában három méter a beeséskor, de hagyom, hogy a sodrás igazítson rajta, és közelebb hozza, aztán elindítom a parttal párhuzamosan, kellő ritmusban meg-megállítva. Ha kiáll a süllő a partszélbe, előbb-utóbb megfogom.

 Az idei esztendő a csukák és a balinok éve lesz. Van egy kedves cimborám, Szerbiában lakik a Tisza közelségében, ötven kilométerre a magyar határtól. A Tisza ott is adakozó, de a csatornáik még inkább. Arrafelé nincs olyan nagy kultusza a csatornák pecálásának, mint nálunk. Tavaly volt olyan alkalom, hogy 120 balint fogtunk fejenként néhány nap alatt. Vannak olyan felszínen járó csalik, aminek a balin nem tud ellenállni.

- Említetted, hogy nagyon ritkán viszel haza halat, ez a most oly divatos C&R szemlélet hatása?

- Semmi köze hozzá! Meséltem az édesapámmal való horgászatokról, és a mértékről. Az édesapám, aki 56 évesen ment el, mindig velem van a tiszai horgászatokon. Tartozom neki, a folyónak és most már magamnak is, hogy amit tőle kaptam útravalónak, megtartsam.

Zákonyi Botond