Menyhalbőr! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

A cím miatt magyarázattal tartozom. A menyhalat horoggal megfogni nem nagy kunszt. Kézzel annál inkább. Óriási energiákat mozgósít, hogy kiugorjon, kicsusszanjon a kézből, ezért célszerű rögtön ronggyal megfogni.

 

Nem hétköznapi halról van szó, a menyhalban gazdagabb országokban, pl. Szibériában a lenyúzott megszáritott bőrét  különféle díszként használják a ruhákon. A tatárok annak idején a nagytestű menyhalak bőréből nyári ruházatokat és azokat a zsákokat varrták, amelyekbe a nyers bőröket csomagolták. Mindez persze régen volt, az utóbbi években már,- legalábbis én,- nem láttam Szibériában ilyet. Minek is bajlódni vele, amikor oda is betört a kínai gagyi, amely oly elképesztően ízléstelen, hogy arra nincsen szó, kereslet annál inkább.

Legutóbbi szibériai utamon volt alkalmam néhány órát tölteni az Obot járó kétfocipálya nagyságú hajón, amely élelmiszereket, ruházati cikkeket, híradástechnikai termékeket, árusit, a hajót csónakkal felkeresőknek. Az előbb említett termékek mellett a műanyag puffogó viperától a leszbikus jeleneteket ábrázoló mini triptichonig, olyan elképesztő választékát kínálják az otrombaságoknak, hogy igazolást nyer a régi tétel: az ostobaságnak nincs határa.

Mindez csak egy apró kitérő volt elvégre a menyhalazás szezonját írjuk, január elején még tart a menyusok szerelmes időszaka és magunkról is tudjuk gyarló férfiként, hogy bizonyos helyzetekben nekünk sem az eszünk diktál.

Az óvatlanság mellett azért nem árt, ha a vízállás is megfelelő, kellően fogcsikorgató az idő, és a halak is arra járnak amerre sejtjük őket. A menyhalazás nálam rituálé, úgy vagyok vele, mint a hívők, akik évente egyszer elzarándokolnak, Santiago de Compostella-ba, Fatimába vagy a csatkai búcsúba.

Néhány éve  nekem ez a bajai Duna-szakasz, nem messze a hídtól fölfelé, szemben a varjak szigetével, helyenként homokos, köves kisebb nagyobb ruganyokkal tarkított parton.

Baján a Sugóhid horgászbolt a bázis, Kancsár Zoli az informátor. Ha ő nem tud a menyhalakról, akkor nem érdemes menni, ha igen, akkor meg azonnal indulni kell.

Elég macerás horgászat ez, elsősorban azért, mert éjszaka az igazi, kemény hidegben, esetenként havazással, jeges széllel tarkítva. Minden ilyenben volt már részem. Valami változás azért van a hazai menyhalakkal, mert egyre gyakrabban hallom, olvasom, hogy már szeptemberi éjszakákon is fogják a Dunán főleg annak hazai felső-szakaszán. Nem minden évben, hanem rapszodikusan.

Az okát nem tudom, annyi mindent nem tud az ember, pont a menyhalak kora őszi mozgásának lenne hitelt érdemlő magyarázata?

Az már inkább érthető hogy miért vannak évek, amikor sokat lehet fogni és vannak évek, amikor kevesebbet. Nyilván összefüggés van a sikeres és a kevésbé sikeres ívási ciklusok között. Ha „megy” a menyus akkor nagyon bele lehet nyúlni, van olyan éjszaka, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal akár harminc darabot is lehet fogni. Voltak évek, amikor Vác környékén rengeteg menyhalat fogtak, Baján és a Szeremlei-Dunán, amely különben kitűnő menyhalas vízhírében áll, csak elvétve sikerült néhányat megfogni. Olyan is előfordult, hogy szeptember végén esti órákban, pólóban is lehetett horgászni egy zátonyesés szélén és tisztességes terítéket lehetett produkálni.

Huszonöt évvel ezelőtt valahol a felső-Tiszán horgásztunk menyhalra a kornak megfelelő durung pecákkal 360 cm hosszú 80-120 g dobósúlyú bottal, rendesebb ólommal, süllőző horgon felkínált büdös májdarabbal. Hogy mekkorát változott a világ horgásztechnikailag orsóban, botban, zsinórban és általában mindenben, azt tudjuk. De azért az elgondolkodtató, hogy a feederes horgászat mennyire átütő és milyen sokrétű horgászatot tesz lehetővé. Van is a piacon óriási tülekedés és elképesztő kínálat.

Mostanában gyakran példálózom a múló idővel, ami nem éppen eredeti ötlet, de bizonyos helyzetekben egyszerűen elkerülhetetlen. Kancsár Zoli horgászboltos lévén igazán megengedheti magának, hogy mindenből a legújabbat és a legkorszerűbbet használja. Ehhez képest az egyik kedvence egy Magna Spezial 145 g dobósúlyú a kenyere javát már megevő bot, amely számtalan alkalommal bizonyította univerzálisságát, megbízhatóságát. Nemcsak a három különböző erejű széles gyűrűkkel szerelt botspiccek, hanem a négy különböző erejű kapásjelző oldalspicc is a sokoldalúságot szolgálja. Hiszen nem mindig folyóvízen horgászunk, ahol az erős sodrás miatt az oldalspicceknek nincsen szerepük, hanem tavakon, holtágakon és más állóvizeken, ahol szeles időben is ideálisan jeleznek, ráadásul a megfeszülő zsinór egy pillanatig sem forog veszélyben bevágáskor!

Erre a botra az egyszerűség praktikusság és a minőség a jellemző. Nem véletlenül mondja Kancsár Zoli, hogy örökdarab!

Az élvezet persze fokozható, hiszen a hozzávaló orsó is bizonyított már!

A Magna MX Black 400-as 50-es méretű orsója szépségdíjas, olyan ember lehetett a dizájnere aki képes volt elrugaszkodni az orsó hagyományos rendeltetéséről, kitalált mellé egy olyan formát és szinvilágot amely eleganciát és garanciát sugall. Az orsó nyélbe integrált visszaváltó karral rendelkezik. Ezt felfoghatjuk rokonszenves mankónak is, azok számára, akik ritkábban horgásznak nyeletőfékes orsóval és elfelejtik visszaváltani azt. Felkapják, a botot bevágnak és csodálkoznak, hogy milyen irgalmatlan gubanc képződött a zsinóron. Ennél a rendkívül szép kivitelű, lehajtható karú nyeletőfékes orsónál mely automatikus fékerő visszaállítóval rendelkezik, ez nem fordulhat elő, mert kapáskor az orsó felvételekor a nyeletőfék kikapcsoló gombot automatikusan lenyomjuk, így azonnal visszaáll a már beállított fékerő!

A Magna Maestro IM-8-as bot Michael Zammataro remeklése, aki Dieter Balzer úr kérése fejlesztette ki európai hírű sikeres feeder botcsaládját. Többek közt azt a 360 cm hosszú 150 g dobósúlyú hevy feeder botját, amelyet nem az egyszerű menyhalas horgászatra találtak ki, hanem szerintem inkább versenyzésre. Van ebben a botszériában olyan is, amelyet márnázáshoz fejlesztettek ki húzós vízre 280 g dobósúlyban 435 cm hosszban. A kedvencem az a 320 cm hosszú 100 g dobósúlyú match feeder amely versenyzők számára készült de arról majd egy másik alkalommal többet írok, mert megérdemli..

Visszatérve a Magna Maestro-ra: hatalmas távokra lehet vele dobni dinamizmusa és különleges gyűrűi miatt. Aki már fárasztott ilyen bottal 6-8 kilós halat az már átélte a Zammataro élményt. Kézben tarthatott egy piszok erős botot, amelynek felső része harmonikusan kiegyensúlyozott, így sokkal élvezetesebben és biztonságosabban fáraszthatunk vele! A három különböző erősségű széles gyűrűkkel szerelt spicc is segíti a dobásokat, téli hidegben nehezebben fagynak be a gyűrűk így jóval tovább didereghetünk menyusokra várva…

A bot megérdemli választott orsóját, mert a Syndicate Feeder speciális feeder orsó, amely ugyan szőtt zsinórra lett kitalálva, de tekintettel a mostani hidegre és a menyhalazásra, most 0.25 mm-es Platinum Royal zsinór került rá, amely anyaga miatt nehezebben fagy be a gyűrűkbe, mint a fonott zzínór. Erre az orsóra amúgy 110 méter szőtt zsinór férne rá, a teljes dobmélysége peremmel együtt csak két milliméter! Rendkívül hosszú kúpos dobja van, sebességét bizonyítja, hogy egy tekeréssel 1 méternyi zsinórt csévél fel! Ráadásul zsinórkímélő rugós klippes zárása van! Specialitása még, hogy a dob egy helyütt meg van fúrva, így lehetőség nyílik arra, hogy belülről rögzítsük a zsinórt a dobközpontja felé úgy, hogy a csomó ne befolyásolja a dobótávolságot. A megkötést segíti egy klipkötő is.

A Sugovica még be volt fagyva, de az élő Duna szürkeségében, károgó varjú seregeivel együtt igazán hangulatos helyszínt adott. A bajai Duna-híd fölé mentünk ez mostanában közkedvelt helye a bajai menyhalazóknak. Könnyen megközelíthető, és ahol horgásznak ott van a sodrásoldal. Menyhalat csak ott lehet fogni, ahol nem iszapos az aljzat! Csalihalat két vödörrel is vittünk, bízva a késő éjszakai fogások eredményességében.

 Zoli villámgyorsan összerakta az előkészített pecákat, amelyek pálca ólommal voltak szerelve, megtűzte a horgokat halfilé csíkokkal, aztán már nem volt más hátra, mint, hogy figyeljük a háromlábú állványra tett megfeszülő botokat.  Gyorsan jött a szürkület és Istvánnal majdnem egyszerre fogták az első két halat. Ez nagyon jó hír volt, mert a menyhalak-ez bajai tapasztalat- többnyire együtt nagyobb csapatokban járnak, így esélyünk volt több hal megfogására.

Amelybe rendesen belekavart egy ménkű nagy tolóhajó, amelynek hullámai kissé átrendezték a partot.  Pakolás fel, majd vissza, újabb bevetésre. Zoli nemsokára megfogta a következő menyhalat, amelynek kapása nem volt igazán erőteljes, kis túlzással azt is mondhatnám, szinte rárágta magát a horogra. Ahogy jött az est úgy élénkült meg a part, egyre másra érkeztek a motoros pecások hátizsákkal, teleszkópos vagy kétrészes botokkal. Az idősebb generáció képviseltette magát, akiket bírják a gyűrődést, meg szeretik a társaságot, ahol emlékezni lehet a régi időkre, meg forralt bort esetleg pálinkát iszogatni. Ez is hozzátartozik a menyhalazáshoz.

Menyusvárás közben meginterjúvoltam néhány helyi horgászt menyhalfőzés, sütés, esetleges halászlében való jelenlét ürügyén. Abban mindenki egyetértett, hogy halászlébe nem való, mert íze agresszív, de pörköltbe csukával vegyítve rendesen megszalonnázva, igencsak különleges étek. Ennyiben maradtunk, mert nekem indulni kellett vissza Pestre. Háromnegyed tizenegykor megszólalt otthon a telefonom Zoli üzente, hogy megy a hal ő is, mások is tíz fölött fogtak, de szedelőzködik a társaság, mert egyre hidegebb van és mindenkinél elfogyott az ital.

Amiből az a tanulság, hogy az élvezetes sikeres menyhalazáshoz nem elég a minőségi peca, a virgonc csalihal vagy halfilé, legalább ilyen fontos a megfelelő mennyiségű lélekmelegítő is.

Zákonyi Botond