Patakjáró! A Garadna- patak! Zákonyi Botond régebbi írásait elevenítjük fel!

A hazai pisztrángtenyésztés fellegvára a Garadna patak völgyében létesített lillafüredi pisztrángtelep. A patak a Garadna völgyében Szentlélek alatt ered, társul hozzá egy kisebb vízfolyás Sebes-víz forrásából, majd 4-5 kilométer megtétele után a Hámori-tóba érkezik.

 

Az áprilisi áradások még idefenn a Bükkben is erőteljesek, a hó ugyan már régen elolvadt, de a vidék különleges karsztforrásai mindig szolgálnak meglepetéssel. Sokévi megfigyelés alapján állítják az itt élők, hogy április közepén érik el a legnagyobb vízbőséget. Ilyenkor hatalmas víztömeg zúdul a felszínre az alant rejtőzködő karsztos résrendszerből. A Garadna is sebesen szalad, pedig tudhatná, hogy felesleges ez a nagy sietség, hiszen a végállomás itt van a közeli Hámori-tóban. Amelynek igazi gátja a 19. század elején épült Fassola Frigyes tervei alapján. A Garadna-völgyi kohók nyersvasának feldolgozásához ugyanis szükséges volt az egyenletes vízellátás a Szinva-patak vizével hajtott hámorok számára. A Garadna-patak hozta tisztességgel a vizet, de nem egyenletesen.

A Garadna még az ember tájformálása előtti időkben is megduzzasztotta a Szent István-hegy, a Lencsés-oldal és a Dolka tető által határolt területet. A patak völgyét eltorlaszolta egy hatalmas mészkőtömb, gátat vetve a víz folyamatos áramlásának, így hozva létre a korábban feltónak vagy tajnak nevezett állóvizet. A természetes tározót a diósgyőri pálosok halastóként hasznosították.

A Hámori-tó pisztrángjairól nem lehet írni Herman Ottó nevének említése nélkül. Már csak azért sem mert a Bükkben járva lépten-nyomon megidéződik emléke. Ő tárta fel először mint különleges természeti értéket és nemzeti kincset, a Bükk hegységet. Breznóbányán született, ahol még Herrmann-nak hívták, de ezt később hazafias buzgalmában megtagadta és szülőhelyéül Alsóhámort, a Szinva és a Garadna völgyének találkozópontját jelölte meg.

Már 1906-ban javasolta, hogy építsenek a Bükkbe pisztrángtenyésztő telepet. Akkor nem épült meg, az általa kiválasztott helyre fürdőtelep, farakodó és villák épültek. De 1932 őszén a Magyar Királyi Erdőgazdaság a Garadna völgyében a Margit-forrás vizére alapozva megkezdte a pisztrángnevelő telep építését. Először egy 32 négyzetméteres keltetőház épült fából, majd elkészült négy tó a Garadna patak jobb partján. 1933-ban érkezett meg az első ikraszállítmány Traismauerből majd Znióváraljáról. Velük jött a telepre Vásárhelyi István, aki haláláig dolgozott a lillafüredi pisztrángtelepen. 1934-ben újabb tavak létesültek, és elkezdődött a saját anyaállomány kialakítása, amit a környező patakokból fogtak ki. Hamarosan megkezdődött a termelés, először hét majd később tizennyolc medencével.

1940-41-ben a régi keltetőházat lebontották, és újat építettek helyébe. 1944-ben a Garadna-völgy is hadszíntérré vált, és a pisztrángtelep teljes halállománya megsemmisült. A háború után a patakokból fogták vissza az anyaállományt, így indult újra a termelés. Vásárhelyi Istvánt 1958-ban nyugdíjazták, de a termelés annyira visszaesett, hogy szaktanácsadóként hamarosan visszavették és haláláig, 1968-ig a telepen dolgozhatott. A napi munkája mellett felbecsülhetetlen értékű hal, csiga, rovar, kisemlős fauna kutatást végzett, hazai és külföldi szaklapokban közel ötszáz cikket publikált. Tagadhatatlan, hogy az ő nevéhez fűződik pisztrángos vizeink felfuttatása.

 Halála után a telep állapota rohamosan romlott 1980-1982 között már csak évente 120 000 ikrát és 1-1,2 tonna étkezési pisztrángot tudott előállítani. 1983-ban hálistennek fordulat következett, és a mai hazai pisztrángtenyésztés egyik kiválósága, Hoitsy György vette át a telep vezetését. Személyében méltó utóda lett Vásárhelyi Istvánnak. Mára a termelés eléri vízhozamtól függően a 12-14 tonnát, és fél millió ikrát keltenek évente. Ahogy Vásárhelyi Istvánnak szenvedélye lett a hazai pisztrángos vizek felvirágoztatása, hiszen 1933-1957 között több mint két millió pisztrángivadékot telepített az ország számos vízébe, ugyanilyen szenvedéllyel munkálkodik Hoitsy György is a vizek pisztrángosításán. 2002-ben jelent meg A Pisztráng tenyésztése és horgászata című nagyszerű könyve, amely nem hiányozhat a pisztráng iránt érdeklődők könyvespolcáról.

Aki ma a pisztrángnevelő telepen jár, ámulhat a csodaszép halak láttán, és annak is örülhet, hogy a Garadna-patak telep alatti szakaszán olyan bőséggel van pisztráng, mint a gazdag szlovéniai vagy szlovákiai vizekben.

Az sem lehet véletlen, hogy Krakkai Tomi, az „Északi Jégmadarak” Miskolcon lakó képviselője pont itt a telep alatti szakaszon akart találkozni velem. Tamás a Mühosz északmagyarországi műlegyes szekciójának vezetője, a Garadna a Szinva a zempléni és bükki kis patakok szerelmese és jó ismerője. Jakó Lacival, újságíró kollegámmal érkezik, akinél -minő bátorság!- műlegyes bot helyett pergető bot van. Éppen arról tárgyalnak, hogy nyolcfős kommandót szerveznek rendőri segítséggel, és az a céljuk, hogy az áradáskor garázdálkodó rapsic bandákat felszámolják. A figyelem központjában a Szinva, a Garadna, a Sajó, a Bódva, a Hernád és a környékbeli tavak állnak. Tavaly is védték az északmagyarországi vizeket, 400 feljelentést tettek, és volt eredménye az áldozatos és bátor munkának. Az idén már túl vannak egy sikeres horgászrendezvényen, a miskolci, több tízezer vendéget megmozgató kocsonyafesztiválon a „bihari legyesekkel” együtt bemutató horgászatot tartottak a Szinván nagy sikerrel. Jut eszembe! Le a kalappal a miskolciak előtt! A Szinva partja a városban gyönyörűen rendezett, a teraszon kávézó vendégek szeme láttára zajlik a műlegyezés, ami egyre több érdeklődőt vonz. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége képes lesz a műlegyező sport felvirágoztatására, és csak ámulok, hogy egyre több város polgármestere fogadja el őket partnerként, és támogatja az úgynevezett városi horgászatot.

Közben megérkezik Balázs cimborám is, aki a Garadna- patak minden négyzetcentiméterét jól ismeri. Kérni sem kell, máris mondja:

A Garadnában bőséggel fogható sebes pisztráng de akad benne szivárványos is, és ami ritkaság, Unger pisztráng is.(Vásárhelyi István 1929-óta foglalkozott a Bükk hegység gerinces faunájának kutatásával. 1937-ben a Várvölgyi és Torna-patak duzzasztásából kis pisztrángos tógazdaság létesült. Az induló állományt a környék kis patakjaiban élő pisztrángok adták. A következő évben a tulajdonos Vásárhelyit kérte fel az ikrák mesterséges megtermékenyítésére. A nászruhás halak között fedezte fel, hogy vannak köztük elütő színezetűek, sőt más külső jegyeik is vannak. A vizsgálatok során kiderült, hogy mások az ikra méreteik és a kelésnél is van időbeni különbség. A testarányok közt is lényeges eltéréseket mért. Három költési idő (1937-1940) alatt többször megismételte a kísérleteket, méréseket, és megállapította, hogy új állattal van dolga. Tisztelete jeléül Dr. Unger Emil professzor nevéről Trutta Ungeri-nek nevezte el.)

Kikerült a közeli nevelőből néhány szajbling és tigris pisztráng is, amely a szajbling és sebes pisztráng keresztezése. Nyilván a nevelőből szökhetett ki az a néhány arany pisztráng is, amit már sikerült megfogni. Ezen kívül nagyobb áradáskor a Hámori- tóból felúsznak a csukák és a pontyok is. Ívó pisztrángok is gyakran felúsznak a Hámori-tóból, főleg októberben jellemző ez. A tó területe 10  ha és több, mint egy kilométer hosszan követhetjük a tavat a gáttól a pataktorkolatig. Arrafelé fokozatosan keskenyedik a víz, átlagos mélysége öt méter, a legnagyobb mért mélysége nyolc-tíz méter körüli. A vize kristálytiszta, nyáron húsz fok fölé is felmelegedhet, de két méter mélyen a 10-12 Celsius fok a maximum. Szép számmal található benne folyami rák, kurta baing, ponty, csuka, süllő, domolykó, harcsa, aranykárász, keszegfélék, amur, balin és természetesen pisztrángok.

Bizony pisztrángok! - teszem én is hozzá, régi irodalmi adatokat böngészve tudtam meg, hogy Lillafüreden s a környékbeli vizeken a sebes pisztráng őshonos. 1910-ben Herman Ottó ösztönzésére telepítették bele a szivárványost. A telepítés sikerrel járt, és hamarosan megjelent a szivárványos pisztráng a Szinvában és a Garadnában is. Érdekesség, hogy 1936-ban pontyot is telepítettek a Hámori tóba. Ennek kettős célja volt: az egyik, hogy a planktondús vízben a ponty szépen gyarapodik, a másik, hogy a tóban élő pisztrángok a pontyivadékból és annak ikráiból olcsó és természetes táplálékhoz jussanak. A Hámori-tó plankton gazdagságát az okozta, hogy a Garadnából nagy mennyiségben jutott be trágya.

Mielőtt horgászni kezdenénk, még elmesélik, és ez megint az Északi Jégmadarak nagy dicsérete, hogy tavaly sikerült elérniük, hogy a Bán, a Csermely, a Jósva, a Bódva (Szalonna községtől felfelé az országhatárig) és a Szinva patakon (a Majális parttól a forrásig) csak műcsalival lehet horgászni pisztrángra! Ebben persze nem kis érdeme van az ÉMHE vezetésének és a halászati felügyelőnek Hoitsy Györgynek. Nem lehet ezeken a vizeken gilisztázni, csontizni, és az ellenőrzés is egyszerűbb.

Május harmincadikán Lillafüredi Pisztrángos Napok lesznek előadásokkal, Dukay Igor a Műhosz revitalizációs szakértője gyakorlati bemutatót is tart pataképítésből (zúgók, surranók kialakítása) És természetesen folytatódik a szemétgyűjtési akció is, amelyben élen járnak a helyi pisztrángozók. Krakkai Tomiék tavaly 24 köbméter hulladékot szedtek össze, és ahogy végigsétáltam a Szinva és a Garadna partján, elhűlve láttam megint milyen irdatlan mennyiségű szemét gyűlt össze. Hihetetlen, hogy Magyarország két káprázatos patakja környékén hegyekben áll a szemét, legutóbb a Tisza egyik nagy áradása után láttam annyi műanyag palackot, mint amit erre sodor a víz!

Öröm az ürömben, hogy a Garadnán a napijegy ára csak ezer forint, és ezért napi öt darab pisztrángot lehet elvinni (a Műhosz tagok kedvezményt kapnak nekik 800 Ft a napijegy!) Május elsejétől október elsejéig van „nyitva” a patak, napijegyet a pisztrángnevelő telepen lehet vásárolni.

Május közepén a száraz legyezés dívik esti rajzások idején, de addig a nimfázás és néha a sztrimerezés adhat halat. A pergető horgászok pár grammos körforgókkal, apró támolygókkal, twisterekkel lehetnek eredményesek, figyelembe véve a víz mélységét és sebességét. Az látszik, hogy Jakó Laci kollegám szabadideje nagy részét itt tölti, Amerikából hozott különleges pisztrángfogó körforgó villantójával kétpercenként akaszt meg egy halat. Dobok én is néhányat, szegény Laci máris talpal a derékig érő vízben a zúgó alatti ágakban elakadt villantójáért. Becsületére mondva, szóba sem hozza, hogy gyakorolni kimehetnék a közeli rétre.

Megakasztok egy harmincöt centi körüli pisztrángot, de nincs idő az élvezkedésre, mert Balázsék is fogják  a pisztrángokat- rohannom kell fényképezni. Készítek néhány szép képet a fárasztásról-visszaengedésről, aztán tovább megyek egy kicsit hallgatózni. Zubog, rohan a Garadna, majd a tóhoz közeledve, kicsit megcsillapszik. A távolban a Palota szálló magasodik mellette a Szinva-patak vízesése robajlik.

 Herman Ottóra gondolok, aki annak idején a Szinva völgyében telket vásárolt és házat épített. A hazai és nemzetközi tudományos életben belépőjét még az 1876-1879 között megírt háromkötetes „Magyarország pókfaunája” című műve jelenti, de aztán 1887-ben megjelenteti A Magyar Halászat könyve című művét majd a nyolcvanas évek végén és  a kilencvenes évek elején kiadja, Az északi madárhegyek tájáról és a Madárvonulás elemei Magyarországon című tanulmányait Megalapítja a Magyar Ornithológiai Központot ,és elnöke lesz a magyar Néprajzi Társaságnak. 1898-ban jelenik meg Az ősfoglalkozások, halászat és pásztorélet, 1901-ben A madarak hasznáról és káráról c. tanulmánya. 1906-ban megkezdi a Szeleta barlang ásatását, felszínre hozza a híres „babérleveleket”, megtalálja a solutre-i kultúra szeletai változatát. 1907-ben a magyar állattartás történetének vázlatkísérletét veti papírra, élete utolsó évében, 1914-ben adja ki A magyar pásztorok nyelvkincse című munkáját. Hamvait a Kerepesi temetőből 1965. szeptember 11-én hozták haza a hámori temetőbe végső nyugalomra. A test már régen elporladt, de szelleme itt van velünk a Garadna csobogásában, a Bükk komor szépségében, munkássága kiállta az idő rostáját, egyetemes értéke a magyar tudománynak.

Zákonyi Botond